A Halászlé a magyarok egyik legmegosztóbb étele. No nem azért, mert nem szeretik, hanem mert minden tájegység magáénak mondja a tutit, és kizárólag az nevezhető halászlének, amit ő készít. Nos, én bevallom nem vagyok teljesen tisztában, hol hogyan készítik, nekem megvan a saját módszerem, amit majd ti besoroltok, melyik tájegységhez tartozik, vagy esetleg egy külön tájegységet alkotok szép hazánk gasztronómiai térképén (nem hinném :D). 

Az egyik legnagyobb vitatéma az alaplével, vagy a nélkül való elkészítés. Én az alaplé mellett teszem le a voksomat, bár tudom, hogy pecás berkekben épp ez az ördögtől való elkészítés, én mégis a tartalmasabb változatot szeretem. 

De ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük az alapanyagoknál. Miből legyen a halászlé?

Ebben a legtöbben egyetértenek, minél többféle halból, és pontypatkóból. 

Történt tehát egy szép nyári napon, hogy bizony halászlét ettem volna, így beszereztem a halat hozzá, hagyományos, horgászbotos módszerrel, szép Nógrád megye legnagyobb víztározóján, Maconkán. Akadt is a horogra két szép ponty, némi keszeg és kárász, és ez nekem elég volt a boldogsághoz. Mondják az öregek, hogy törpeharcsa, csuka mindig legyen benne, és ezzel egyet is értek, de ezek nélkül is hibátlan halászlét tudunk főzni. 

Utálok halat pucolni. Főleg a kárászt, aki csinálta, tudja miért mondom. Sebaj, most kellett, így hát megtisztítottam az apróhalat, és nekiláttam az alaplének, ami a következőképpen készül:

Sós vízbe felteszem az apróhalat főni, fejjel, farokkal, ahogy kell,  és mellé teszek 2-3 fej hagymát feldarabolva, 2-3 paprikát, és 2 paradicsomot. Ezt addig főzöm, amíg a halhús leesik a csontról. Ekkor a nagyobb darab csontokat, és nagy szálkákat kiszedem, majd átszűröm a lét, és a halhúst átnyomom egy szűrőn, de van hozzá célszerszám is, így a szálkáktól amennyire lehet megszabadulok. Visszateszem a tűzre, és beleteszem a piros paprikát, és némi csípőset.

És itt a másik nagy kérdés, mennyire csípős a halászlé. Sokak szerint a jó halészlé csípős, csaknem erős. Sokak szerint meg kicsit sem. Én ebben a középutat képviselem, egy kis csípősség nem árt, de erős ne legyen, mert így kizárjuk az étkezésből az ezt nem kedvelőket. Aztán utólag majd mindenki ízesít ahogy szája íze kívánja. 

Szóval bele a paprika, só, ha még kell, bors, oszt annyi. Egyet forralom a fűszerekkel, és mehet bele a halpatkó, ami hagyományosan ponty, ettől nem igen szokás eltérni. Pár percig főzzük, de ne túl sokáig, hiszen a hal hamar megfő, és nem jó, ha a patkó szétesik. 

Én legjobban a 2-3 kiló körüli ponty szeleteit szeretem, ez még nem zsíros, de már jó méretűek a darabjai. 

Íme ennyi az egész, nem nehéz ugye? 

Na és a tálalás. Én gyufatésztával, és apróra vágott nyers lilahagyma betéttel szeretem, de ezeket szigorúan csak az asztalra teszem, hogy mindenki vehessen belőle, mert sokan nem szeretik egyiket vagy másikat. 

T