Nem akarok álszent lenni, én sem úgy kezdtem a blogolást, és a főzést, hogy minden ételem csodálatosan nézett ki, és persze biztosan még most is rengeteget tanulhatnék a tálalásról. A minap láttam egy "gasztrocikket" és megfogalmazódott bennem az, még ha a képeken látható ételek finomak is, bizony, ha így tennék elém nem biztos, hogy megenném. Engedjétek meg, hogy szóljak néhány szót a tálalás fontosságáról.

A tálalás a főzés része, ezt bátran kijelenthetjük. A főzés, egy olyan kreatív művészet, amivel több érzékszervünkre egyszerre tudunk hatni, és ezért nagyon komplex élvezeti és művészeti értéke van.

Az első érzékszerv rögtön a látásunk, de mivel a cikk erről szól, térjünk vissza rá később...

Ezután következik a szaglásunk. Egy jó illatú ételt természetesen sokkal jobban megkívánunk, mint mondjuk egy, amúgy nagyon finom büdös sajtot. Bár a jó illat megítélése természetesen, mint akár az ízlelés, egyén függő, mégis lehet összefüggéseket állítani. Amikor a konyhából árad a csodás friss kenyér vagy sülthús illat, ugye összefut a nyál a szánkban. 

Jöjjön a tapintás. Mondok egy példát: sokan nem szeretik a kocsonyát, az állaga miatt. Vagy a gumicukrot, vagy bármit, aminek nem kellemes a nyelvvel való érintése, azaz tapintása. Én például utálom a porcokat ropogtatni, de van aki imádja. Összességében kimondható azonban, hogy az ételek állaga, textúrája, szintén fontos eleme az ételnek, hisz egy kellemes állagú ételt szívesebben veszünk a szánkba. És persze a tapintást a kézzel való megfogásra is érthetjük, de ez talán kevésbé hangsúlyos...

Az ízlelés persze talán a legfontosabb, erre nem is térek ki, hisz az étkezés legfőbb érzékszerve, külön cikket érdemelne....

És akkor a tálalás...

...Szóval a szemünk a következő érzékszervünk. Amikor megpillantjuk az ételt, nagyjából el is dőlt, hogy szívesen kóstoljuk-e meg az ételt. Ezt kisarkítva, sokan nehezen veszünk a szánkba mondjuk egy osztrigát, mert küllemre nem túl szép, így ezt az ellenérzést le kell győznünk magunkban, hogy meg merjük kóstolni. Sokan persze ekkor sem barátkoznak meg vele. A lényeg, hogy a kitálalt étel, ha vonzó, esztétikus, és látszik rajta, hogy igényesen, szép alapanyagokból van elkészítve, azonnal kedvet csinál az ételhez. Ehhez persze köze van ahhoz, hogy maga az étel jól sikerült-e , és szép e a külleme. Ezen felül azonban a tálalás koronázza meg a főzést. A tálalás önmagában egy művészi kompozíció, amitől az étel megkapja méltó és végleges formáját. Sokan ezt művészi szintre viszik. Én azt mondom, próbáljunk a hétköznapokban is törekedni arra, hogy az ételünk szép legyen! Higgyétek el, egy egyszerű főzeléket, rántott húst, vagy bármit is lehet ízlésesen és igényesen tálalni...  

Mire figyeljünk:

-Tányér: A tányér a modern tálalási szokások szerint legyen minél egyszerűbb, lehet bármilyen geometrikus forma, kör, négyzet, de én szívesen tálalok akár egy vágódeszkára is, ha olyan az étel. Az aranyszélű tányér már nem divat. Ha lehet, legyen lapos tányér (nyilván nem leveshez, főzelékhez). A legjobb a kerek fehér, vagy fekete, ezeken minden jól tud mutatni..

-Elrendezés: A tányér ne legyen zsúfolt, sőt, ne legyen tele. Tudom, hogy sokan arról ítélik meg a tálalást, mennyire van púposra rakva, de ennek ne dőljetek be, legyen lehetőség kérni még, de ne csapassátok tele a tányért. Próbáljuk valamennyire elkülöníteni az alkotóelemeket, a lényeg, legyen esztétikus, a szemnek szép elrendezés. Próbáld meg szép alakzatba rendezni. 

-Formázás: Szabad az ételt formázni, főleg a köreteket szokás, én főleg a szemes köreteket, rizst, bulgurt, kuszkuszt. Ezt meg tudod tenni, bármilyen otthon lévő tállal, edénnyel, de vannak külön formázó eszközök is. Fontos!! Ne formáljatok belőle mindenféle vicces dolgokat, állatkákat, emberkéket, macit, nyuszit, bácsit nénit, mert az nagyon-nagyon gáz.

-Díszítés: Igyekezzetek harmonikus színeket használni. A magyar éttermi valóság sokáig megmaradt a paradicsom, saláta, petrezselyem, narancs, (wtf?) kombónál. Díszíts a saját mártásával, saját fűszereivel, de semmi olyannal, ami az étel alapkarakterével ellentétes. A lényeg, hogy ne legyen sok, ne legyen tele a tányér, legyen hely vágni az ételt. Az sem baj, ha a köretet külön tálba tálalod ki. 

-Fejlődj és légy kreatív: Tanulj a nagyoktól, Nézegess szép tálalásokat, járj igényes éttermekbe, tervezd meg a tálalást is, mielőtt főzöl, vegyél pár szép tányért, és egyáltalán, alakítsd ki az igényedet a harmonikus vizuális megjelenésű ételekre. Légy kreatív, próbálkozz, gyakorolj!

+1

-Ha fotózol: Divat mostanság, közösségi oldalakon osztani kulináris kalandjainkat. Az első, ha a szemednek nem szép, amit eszel, vagy főztél, NE fotózz! Hidd el kommentelik majd, hogy hú de guszta, de a fejekben egész más zajlik le. Világítsd meg rendesen, a sötétség szintén ártalmas. Telefonos fotók is tudnak szépek lenni, ha van fény, és nem egy sötét ételpaca látszik. Menj közel az ételhez, koncentrálj a részletekre.

Rossz tálalásokkal tele a net, így a negatív példákat nem szerettem volna megjeleníteni. És persze meséljetek, ti hogy tálaltok, mire figyeltek, fontosnak tartjátok?

Fotó:
Püspökfalat bisztró engedélyével © A képen Varga István Chef (1)
Feczkó Krisztián© (2) 
Stokinger Zoltán© (3,4,5,6)

A fotók a jogtulajdonosok engedélyével kerültek felhasználásra, minden jog fenntartva