A gasztronómia talán legközpontibb témája ha végeznénk kutatást, a sültkrumpli lenne. A legalapabb alap, Mégis sokan leragadunk a mirelit hasábburgonyánál, ami akár tud jó is lenni, de azért nem áll meg itt a tudomány. 
Jó, nem találtam fel a spanyolviaszt, de a témakört végigjárva, és több alkalommal többféleképp elkészítve megtaláltam azt az eljárást, ami nekem minőségben, ízben, textúrában a legtöbbet adja.

A sültkrumpli legfontosabb kritériuma szerintem ez: Kívül ropog, belül vajasan puha. Én hozzáteszem, ne legyen nagyon olajos, és legyen egy kicsit fűszeres. Ezt a z állagot a legtöbb ajánlás úgy éri el, hogy először főzd meg a burgonyát, aztán sütőben, vagy olajon süsd ropogósra a külsejét. Sokáig én is így készítettem, de továbbgondolva a dolgot, ez több sebből vérzik. A minap egy gasztroműsorban egy brit topszakács a következőket mondta: Felejtsük el a hiperekben kapható krumplit, vegyünk a zöldségesnél, mert ezek előkezeletlenek, és nincsenek vízzel feldúsítva, és hát ugye ha nagyon vizes a burgonya, bizony nem sül olyan ropogósra. Majd megfőzte. Érted...

 

• 
• 
• 

A főzés végiggondolva több sebből vérzik. Első körben igen, sok vizet vesz fel, óhatatlanul morzsolódik, és a legfontosabb, elveszítjük az egyik legízletesebb részét: a héját. Az olajban sütéstől valóban jó ropogós lesz, de csöpög a növényi olajtól, ami ugye khm. nem a legjobb ezer ismert okból. Ízre sem szerintem. (Bár akik szerinte a mekis a csúcskrumpli, ezzel vitázni fognak). A serpenyőben pirítás (lásd petrezselymes) szintén nem az igazi, itt is morzsolódni fog, lejön a héja stb. Íme, az én megoldásom. Nem időigényesebb, mint a főzés, de mégis minőségben nagy lesz a változás.  

Én leginkább a vékony-sárgahéjú krumpliból készítem, a sötét héjúnál a héj íze kicsit markánsabb, mint ahogy én szeretem, de végül is ez sem rossz. A krumplit csak megmosom, és nem pucolom. Hosszában negyedekbe vágom(vagy ha nagy a krumpli, vékonyabb cikkekre) lehetőleg legyenek közel egyformák. Nagyon vékony se legyen, mert szétesik. Fogok egy nagyobb kerámiatálat, belehalmozom a krumplit, nem terítem szét, lehet viszonylag magasan rakni. Vajat szeletek a tetejére, a vajat sózom, és borsozom. Ez a sülés során végigfolyik majd a krumplin, és vékony bevonatot képez, plusz ízesíti. A tálat lefedem, és magas hőfokra beteszem a sütőbe. Kb 40-50 perc múlva, de érdemes ellenőrizni, mondjuk fogpiszkálóval, ha megpuhult kiveszem. Veszek egy nagy tepsit, ahova ki tudom teríteni. és úgy forgatom mindet (tudom pöcsölős) hogy a héjas fele legyen lefelé. Ha akarom, most még megfűszerezem, de a só, bors is elég.  Vissza a sütőbe, természetesen lefedés nélkül és légkeveréssel odapörkölök neki, max. hőfokon. A külseje szépen meg fog pirulni, és fel fog hólyagosodni. Amikor aranybarnára sült, el is készült. Ha kivetted a sütőből, légyszíves gyorsan tálald, és semmi esetre se fedd le egy másodpercre se, mert megpuhul a ropogós külseje, és akkor vége. 

 

• 
• 
• 

Nem olyan bonyolult ugye? Ez a krumpli önmagában is megállja a helyét, készíts hozzá mártogatóst, de majonézzel, ketchuppal, simán király, és persze köretnek is alap. Remélem komoly eszmefuttatás alakul majd ki, miért is kell másképp csinálni, és hogy a nagymamáink hogyan, és amúgy te hogyan, és amúgy is. Tudom, érzékeny téma. Én mégis vállalom: számomra ez a Tökéletes Sültkrumpli. 

Na kalandra fel! Irány a konyha!!4!