A steakek valamiért mindig nagyon misztikusan jelennek meg a közfelfogásban, és sokan azt gondolják, hogy elkészítésük valami különleges eljárást igényel. Nos, ez nem így van. Általában a steakeket azokból a kiváló minőségű húsokból készítjük, amikhez nem igazán szükséges különösebb ízesítés, maga a hús íze önállóan megállja a helyét a tányéron.  

Steakeket minden húsból lehet készíteni, más kérdés, hogy helyén való-e annak hívni. A legelterjedtebb steakhús természetesen a marha, és erre most nem is térnék ki, talán egyszer, de már annyira sokszor lett taglalva a téma, hogy az lepne meg legjobban, ha valaki nem olvasott volna még a marha steak helyes elkészítéséről. 

A másik "hús" amit kimondottan steaknek hívnak, halak húsából készül, és ezek közül is a két legkedveltebb a lazac, és a tonhal steak. Itthon jó minőségű tonhalat horror áron lehet kapni, de lazacot azért fellelni itt-ott, és nem is olyan drága. A tonhalat nem taglalom, mert nem próbálkoztam vele, de lazacot viszonylag gyakran sütök. Erre is igaz, amit a steakekről írtam, a hús íze mellé lehet apró kiegészítőket tenni, de nagy ízesítésre semmi szükség, a lazac húsa finom önmagában. És amikor ezt mondom szó szerint értem, hiszen még nyersen is klassz, de azért így ritkábban fogyasztom. A sütésénél is alap filozófia, hogy nem szabad teljesen átsütni, mint ahogy a marha steak is a hozzáértők szerint medium-rare, vagy annál kevésbé átsütve az igazi, a lazac steaket sem sütjük át teljesen. 

Az elkészítése baromi egyszerű. nem kell hozzá más, mint egy jó serpenyő, egy picike olíva olaj, só és bors. A lazac steaket lehetőleg úgy vegyük, hogy az egyik oldalán ott legyen a bőre, ez a sütés szempontjából fontos. A steak legyen jó vastag minimum 2 ujjnyi. A "csupasz" oldalakat nagyon vékonyan bekenjük olíva olajjal, és a már forró serpenyőbe tesszük a bőrös felével lefelé. A forrót értsük a lehető legforróbbnak, amit ki tudunk csiholni a tűzhelyünkből. Folyamatosan ellenőrizve, addig sütjük, amíg a bőre ropogós-keményre nem sül, majd átfordítjuk a szemben lévő oldalára. Ott addig sütjük, amíg vörösre nem pirul, és ezt megismételjük a másik két oldalon is. Ez azt fogja jelenteni hogy a bőrös oldalán kb. 2, míg a bőr nélküli oldalakon 1-1,5 perceket fog sülni. Amikor felvágjuk, látni fogjuk, hogy a közepén kb. 1 centiméter még rózsaszín, és ez a helyes. Ha a a közepe is fehér, akkor túlsütöttük. Ehető, de korántsem lesz olyan lédús, mint az ideális. 

A lazac bőre alatt egy viszonylag vastag zsír réteg található, amit többen nem szeretnek. Ilyenkor a már ropogósra sült bőrt egy késsel könnyen alányúlva levágjuk, és a zsíros felével lefelé visszatesszük 1 percre a serpenyőbe. A zsír kisül, a bőrt pedig visszahelyezzük a húsra. Én nem szoktam cifrázni, egy kis balzsamecettel és olívaolajjal megkínálom, esetleg mellé teriyaki szószt teszek ki. Köretnek valamilyen saláta, vagy egyszerű köret, a képen éppen egy fokhagymás-parmezénos paradicsomragu van, ami szintén 1,5 perc alatt elkészíthető, és pont az van benne, amit leírtam :D

Sokan szeretik citrommal locsolni a halat, de én, és főleg nem a lazacnál nem preferálom. Nem mondom, hogy nyáron, ha valami frissítőt ennék, nem kerül elő, de aki a halhúst szereti, nem kell bedőlni az úri divatnak, a hal legyen hal ízű és punktum. A lazac bizony egy ilyen hal, és egyszerűen, kiváló minőségű étel készülhet percek alatt!

Na irány a konyha!!!

Ja, és imádjál már a facebookon is jó? https://www.facebook.com/PandaEsTigrisFoz

Szeress, imádj a facebookon is!!!!

A Videóink is elég menők!