A panír a legtöbb magyar háztartásban a liszt-tojás-morzsa kombót takarja, és ettől csak nagyon ritkán térnek el. Forró olajban kisütve kerül a tányérra, és gyakorlatilag bármit kiránthatunk ami kezünkbe kerül. Nincs is ezzel semmi baj, én is imádom a rántott dolgokat (telente még az almát is kirántom) de azért vannak távlatok a panírban...

Aki meri variálni, elsősorban valamit beletesz a morzsába, és így egy újabb ízzel gazdagodik az étel. A leggyakoribbak sajt, esetleg parmezán, fűszerek, szezámmag és hasonlók. 

Meg lehet próbálni azonban elrugaszkodni a hagyományoktól, és érdemes kísérletezni a panír témakörrel. 

Én hagyományosan szeretek eltérni a hagyományoktól, és valamiféle lázadástól fűtött belső kényszer miatt mindig belenyúlok az eredeti receptekbe. Legtöbbször ha egy hagyományos ételt készítek, akkor sem nézem meg az eredeti receptet, hanem megpróbálom az íze és állaga alapján improvizatíve reprodukálni. Ami néha sikerül, neha rossz lesz, de néha kisül belőle egy új étel :D

Ezzel a panírral épp nem ez történt, hiszen előjött a másik fajta kreatív énem, aki kezébe veszi a körülötte lévő ehető dolgokat, és készít belőlük valami olyat, ami még nem volt. Ezek a receptek nem mindig készülnek el többször, vagy legalábbis pontosan ugyanúgy sosem. Bár Panda nyomásának engedve ezt talán el fogom készíteni megint. 

Az alaptétel egyszerű, de mégis van benne csavar. A csirkecombot előkészítettem, és elkészítettem hozzá a következő panírt:

Mozsárban összetörtem, természetesen sóval együtt kakukkfüvet, morzsolt chillit, sok sok zöld rozmaringot, őrölt borsot. Ehhez hozzá adtam kukopricapelyhet, és addig törtem a mozsárban, amíg a kukoricepehely is nagyin apró szemcséjű és homogén állagú lett. Két kör kellett, hogy az összes húsra elég legyen. Én nem szórakoztam a liszt/tojás dologgal, egyszerűen a nedves combokat vastagon beleforgattam. 

A másik csavar a sütés módja. Nekem egyszerűen az olajban sütés macerás. Utálom. Mostanában mindent sütőben sütök. Ezt is. Kis olíva olaj az aljára és a tetejére, bepakolni a sütőbe, és süljön csak magától, amíg megnézem a Dexter következő epizódját. 

kb 40 perc és a ropogós csirkecombok készen állnak a fogyasztásra. 

A köret egy másik hirtelen jött ötlet által kreált, ám biztosan újra elkészítendő rizs. 
Mivel a sok fűszer miatt maga a hús elég tömény és összetett ízélményt nyújt, valami egészen friss dolgot szerettem volna hozzá, ami eloltja az ízrobbanást. 
Rizs és citrom? Bizony! A kész rizshez (amit szintén kényszeresen megvadítok valamivel, de ez egy másik cikk) hozzáadtam egy kis vajat, egy fél citrom levét, és egy egész citrom héját belereszelve. Picike só, és kész az egyik kedvenc köretem, ajánlom mindenkinek, aki mer ilyeneket, minden fűszeres húshoz atomkirály kiegészítő... 

T