Burrito és kukorica krémleves
Vicces volt ez a vasárnap. Valami egyszerűt akartunk, amihez nem kell sok szaladgálás, és gyorsan kész. Már régóta mondogattam a burritot, amit amúgy nagyon szeretek. Mint mindig, ha valami olyat főzök, amit valaha ettem, most sem néztem meg egyetlen receptet, csak átgondoltam, vajon mi lehet benne. Ez esetben ugye nem nagy cucc kitalálni, mert látod, mit pakol bele a jóember, talán csak a salsa az, amihez kell némi ötlet. Na de ne szaladjunk előre, mert a beszerzés az mókásabb... A kocsit a Margit-híd budai hídfőjén hagytam péntek délután, mert a belvárosban jó drága a parkolás, az árát, meg el is lehet inni, szóval ilyenkor a rakparton hagyom estére, és 2 megálló a jászaira. Na, Vasárnap reggel menni kell a kocsiért, mert szombaton nem hoztam át. Sebaj, megittuk a kis kávénkat, majd elindultunk. Útközben Meki, bacon-ös toast, aztán hajrá. Bliccelés a márgithídig, Kocsiba be ablakot le, és bömböl az Are you gonna go my way! Mivel a belvárosi burzsujoknak nem kell diszkont, a 3. ker-t választottuk. Kezdjünk a Pennyben, mert ott van tészta lap, minden nap ott vásárlom a reggelim, szóval tudom, hogy van. Hát nem találjuk! A segítőkész eladónő megpróbál tortilla helyett tortellínire rábeszélni minket, de nem sikerült átvágnia. Öröm az ürömben, hogy a mélyhűtőben megtaláltuk kedvenc gyorsfagyasztott profiterolunkat, Azt ki kell próbálnotok, valami windbeutel kódnév alatt fut germánul, és atom jó. A lényeg, boltból nem távozunk üres kézzel :D Irány a Lidli. Na, itt megvettünk gyakorlatilag mindent. Sajnos a kedvenc zöldségesünk vasárnap zárva tart (nem tudom, hogy képzeli) és a hentes sem volt nyitva, így sajnos a paradicsom sem épp a legérettebb volt és a darált marháról is le kellett mondani, nem baj jó lesz a disznó. Minden volt, csak tortilla lap nem. :S Irány a 100m-re lévő Aldi. Tortilla lap nincs, azért egy doboz tojást vettünk. Amúgy ez ránk jellemző, hogy elmegyünk vásárolni, hazatérünk egy csomó felesleges dologgal, ami meg kellett volna, azt nem vettük meg. Kell a tészta, guruljunk el a bécsi úti Tescoba. Na ott volt. Vidáman kisétáltunk a tortilla lapokkal, egy 1000Ft-os hirtelen felindulásból elkövetett gazdaságos késkészlettel, valamint torokcukorkával, mert Panda köhög. Irány haza. A nagy vásárlásban pont elment a kedvünk a főzéstől, szóval úgy döntöttünk, betoljuk a tegnapi hurkát, és majd estére megcsináljuk a „mehikánó” tápot. Megnéztük az „Ó, azok az angolok” című szellemes kis vígjátékot (ne hagyjátok ki), és ebből erőt merítve Panda feltette a kukoricakrém leves alapját. Erről később. Amikor elkezdtünk éhesek lenni, feldobtam a "rizsát", oszt nekiálltam az alap ragunak.
Mexikói ragu:
Hozzávalók:
Oliva olaj
2 db konzerv vörösbab
1db konzerv kukorica
2 nagy fej lilahagyma
30-40 dkg darált hús (eredetileg marha, most sertés)
Friss chili
Őrölt paprika
Só
Bors
2 gerezd fokhagyma.
Salsa mártás
Hozzávalók:
Oliva olaj
4-5 darab egészséges csudapiros paradicsom híján téli ízetlen fajta
2 kisebb fej lilahagyma (vagy amilyen van)
1 citrom
Chili 2 db vagy három vagy ki mennyire szereti maratni az arcát
Só
Bors
Oregánó
Bazsalikom
Amúgy semmi extra. Hagyma pirít, chili bele, paradicsom kiskockára, azt is bele, fűszerek azt jóvan. Amikor látod, hogy jó az állaga leveszed.
A leves. Finom, nagyon egyszerű és olcsó (azt hiszem a menünek ezen a pontján hoztunk be valamennyit abból a pénzügyi deficitből, amibe eddig ez a kaja került:)). A mennyisége is elég gazdaságosra sikerült, mindössze két tányérnyi (pohárnyi) leves jött ki belőle. Természetesen a megadott mennyiségek tetszés szerint felszorozhatók.
Szóval, kell bele egy doboz konzerv kukorica (vagy ugyanennyi mirelit kukorica), 1 kis (vörös)hagyma, 2 leveskocka (nekünk most zöldségleves-kocka volt itthon, abból készült, de csináltam már rendes alapléből is, úgy még finomabb), vaj, tejszín.
A hagymát rá kell dobni az olvasztott vajra, picit hagyni kell fonnyadni (elég félbevágva, a végén úgyis kikerül belőle), rá a kukoricát, felönteni annyi vízzel, hogy ellepje a kukoricát, felforr, bele a kockát, aztán hagy rotyogjon magának fedővel a tetején (kis tűzön). Én ennél a levesnél rendre megfeledkezem arról, hogy főzöm, most is mentem filmet nézni, úgyhogy pontos időt nem tudok nektek mondani, hogy meddig párolódik szerencsétlen. Nem kell neki sok, mert a konzerv kukorica hamar megvan, de azért az ízek át kell hogy járják, elég neki nagyjából 20 perc (maximum). Aztán botmixert megragad (előtte hagymát eltávolít), mixel, szép simára, krémesre. Természetesen a látvány itt még nem eszményi, hiszen felesleges ballasztanyagokra nincs szükség, így a türelmesek átpasszírozhatják a kukoricát (ajánlott), de meg lehet csinálni anélkül is, úgy kicsit darabosabb a leves. (Itt amúgy kicsit meg szoktam ijedni, mert a passzírozás során eltűnik kb. a leves fele:)) Ezután már csak a tejszín hiányzik belőle, bele kell önteni kb. 3 decit, rottyan egyet, pici szerecsendió még bele, és kész.
Ami elengedhetetlen hozzá, az a pirított baconszalonna, amit a tetejére teszünk (lesüllyed) és a chili, amivel megszórjuk az egészet (nekem a szárított, tört chili ebben az esetben szimpatikusabb) .
Jófajta, bár nem tudom mennyire autentikus mexikói kaja. Nekünk ízlett:).
A burritó összeállítása a képen látható, ragu, salsa, tejföl rizs. Összeteker, kajál, jóllakik, megdöglik a tévé előtt. Jó étvágyat.