Nemsokára indul a műsor (A Konyha Ördöge, TV2) és minden elfogultság nélkül elég izgalmasnak ígérkezik. A program felvezetőjeként meghívták a gasztroblogger közösség néhány tagját, vegyenek részt egy premier előtti bemutatón, és, ami csak ott derült ki, főzzenek együtt a műsor sztárséfjével, Bereznay Tamással. 

A műsorról, és a receptekről szerintem az ott lévő bloggerek jó része írni fog, így engedjétek meg, hogy én arról írjak, milyen volt Tamással főzni, és a pár óra közös munka és némi beszélgetés után, milyennek ismertem meg, és miért fogom én nézni a műsort. 

Szóval némi késéssel beestem az eseményre, és egy beszélgetés közepébe csöppentem, ahol Tamás sztorizgatott a forgatásról, és hogy milyen élményei voltak. Mondhatnám, hogy meglepő dolgokat mondott a műsorban szereplő konyhák állapotáról, de engem sajnos nem lepett meg az, hogy sajnos a magyar konyhák egy részében, az alapvető szaktudás és a minimális higiénia is hiányzik. Emlékeztek ERRE a cikkemre?

A beszélgetés végén rövid ízelítőt láthattunk a műsorból, és hát tényleg sokkoló képek fogadtak, de ezt a műsorban látni fogjátok, szóval nem taglalom. Majd ezután jött a meglepetés, irány a konyha, főzni fogunk Tamással. 

Ennek nagyon megörültem, végre egy olyan esemény, ahol a tettek mezejére léphetünk. A felállás a következő volt, mi, bloggerek tizenpáran voltunk a szakácsok, Tamás a chef. A csapat egyik fele főételt,a másik fele desszertet készített. Rövid ismertető után megkaptuk az alapanyagokat és nekiálltunk. Én a főételes csoportba jelentkeztem, lévén nem értek a sütikhez.

Egy érdekes töltött csirkecombot készítettünk, tarhonyarizottóval, ami a hagyományos magyar konyha vonalain indulva, egy szép elgondolású étel. Engem viszont ezen túl az érdekelt, hogyan működik a konyha belülről. 

Tamás járt körbe, instruált, figyelte ki, hogyan végzi el a feladatot. Mondhatom, hogy nem Gordon Ramsey-t láttam a konyhában, hála istennek. Tamás sokkal türelmesebb, és bár nem lassú a tempó, igazi odafigyeléssel, és segítőkészséggel fordult hozzánk. Semmi káromkodás, semmi ordibálás. Lehet, hogy a műsorban más lesz, hisz ugye a formátum, meg hát teljesen más szituáció, de azt gondolom, egy nagyon szerethető karakter, és ez a tv-n keresztül is lejön majd. Bemutatta, hogy lehet sok emberre hatékonyan tálalni, de az este tanulsága nekem talán az volt, hogy merjünk a hagyományos ételek nyomán újítani, innovatívnak lenni a konyhában. 

Érdekes volt belekóstolni az éttermi világba, apropó, a Metro Gasztroakadémia tankonyhája nagyon menő, nem kizárt, hogy jelentkezem egy-egy mesterkurzusra, klassz témáik is vannak.

Az biztos, hogy hivatásszerűen nem lennék éttermi szakács. Komoly lehet a nyomás, komoly a tempó, és nincs hibalehetőség. Minden nap ezt csinálni komoly munka, és komoly terhelés, innen is üdvözlök minden hivatásos szakácsot és séfet, akinek ebből állnak a hétköznapjai. És arra kérek minden étterembe betérőt, mielőtt a számlán fanyalogtok, vagy egy ételt megkóstoltok, gondoljatok arra, hogy ebben sok ember komoly munkája van benne, akik azért dolgoznak, hogy ti jól érezzétek magatokat. 

Idő közben volt alkalmunk egy kicsit beszélgetni is, és a fő téma az volt, hogy valóban vannak az országban olyan éttermek, ahol meglepő a higiénia hiánya, ahol az étel minősége, az elkészítésének, tárolásának körülményei nem megfelelőek, még ha a vendégtér szép is. Brutális belegondolni, hogy ezt a tányérunkra teszik nem igaz? 

Mi ebből a következtetés? Művelődjünk, és legyünk igényesebbek, ismerjük meg a minőséget. Ma Magyarországon a gasztrokultúra még csak ébredezik. Szerencsére ma már sokan és sok csatornából próbáljuk megmutatni azt, hogy érdemes, és fontos a minőségi étkezés, de van még mit tanulnunk.
Ez a műsor tükröt fog mutatni, és belülről tárja majd fel azokat az állapotokat, amiket egy étteremben könnyen találhatunk. De tudjátok, az igényesség mindig a piac felől indul. Az igényszintet mi magunk állítjuk fel. Kíváncsi vagyok, ennek a műsornak lesz-e hatása a magyar éttermek hozzáállására. 

T.