A cékla. Hát igen. Felsejlenek iskoláskorom menzái, a párolt (de semmi esetre sem sült) sertésszelet és sós vízben főtt krumpli mellé pakolt ecetes cékla. Nem szerettem. Számomra az ecetes cékla a mai napig tabu, de mióta megtapasztaltam azt, hogy a cékla nagyon finom sütve (igen, sütve:)), azóta rajongója lettem. Abban a receptben, amiben először használtam, köretként szerepelt egy szép szál marhalábszár mellett krumpli, lilahagyma, sok-sok fokhagyma, kakukkfű és nem elhanyagolható mennyiségű vörösbor társaságában. (Majd ezt a receptet is megosztom, nagyon-nagyon finom!).

Ez a mostani recept sok helyen fellelhető az Interneten, nem saját ötlet, de ez semmit sem von le az étel élvezeti értékéből ;). Természetesen a saját szám íze szerint készítettem, nem követtem a recepteket. Az étel a Sült cékla fetával, balzsamecetes-mézes-citromos mázzal nevet kapja. Mondjuk:). Tettem mellé répákat is, csak a színek szépsége miatt. A kakukkfű szerintem illik hozzá, úgyhogy ez is került bele (sajnos csak szárított volt itthon, a zöld szín szépen passzolt volna a bordóhoz és a narancssárgához:)).

Az elkészítése nem kíván különösebb konyhai jártasságot. Az előre megfőzött céklát (Lidl-ben lehet kapni) kb. fél centi vastag karikára vágjuk, a répát ketté hosszában. Olívaolaj mehet egy sütőtálba, bele a zöldségek. Só-bors rá. Meglocsolni balzsamecettel, mézzel, megszórni kakukkfűvel. Még egy pici olívaolaj kell rá, összeforgatni és kész. Természetesen alufóliával le kell fedni, amikor puha a zöldség, akkor anélkül pirítani. Ekkor a zöldség jó pirult lesz, én ezt szeretem. Ebben az esetben azonban elmaradt a sütésnek ez a fázisa, mert féltettem azt az isteni szaftot, ami a tálban keletkezett. Végső fázisként ráspricceltem egy negyed (fél) citrom levét és rámorzsoltam a fetát a céklára. Finom lett!