Gondolom mindenki ismeri a csodás, hiperekben kapható töltött tésztákat. Népszerűek, hiszen olcsók, és valami bolti szósszal pikk pakk elkészíthetők. Naja. Zsír. De az ízük. :S Az ízük pocsék. Ugyanúgy, ahogy a magyarok jónépe nincs tisztában vele, hogy milyen a valódi, olasz pizza, a tortellnivel/raviolival sincsenek tisztában. Pedig ó az igazi tortellini... Megmutatok most egy változatot, ahogy én csinálom. Türelmetleneknek nem ajánlom. Izzadni fogtok, azt megígérem, de a végeredmény... bármit megér. 

Összességében nem egy bonyolult étel ez, csak hát sokáig tart. Mondhatnám, igazi kézműves kaja, de ha rusztikusabban fogalmaznék, akkor a pöcsölős jobban illik ide. Az olasz Mammák, egy délelőttöt elszuttyognak vele, és 3 liter vörösbort megisznak közben, mire egy famíliának elkészül a vasárnapi adag. Érdemes itt is valakivel közösen csinálni, legalább a nyújtást, szaggatást. Király randi ötlet, a párunkkal vagy a kiszemeltünkkel együtt főzni például. A végére simán össze is lehet veszni ;)

A tészta:

3db tojást, 40dkg liszthez keverünk, só, olívaolaj, és ha van akkor friss, ha nincs akkor  fagyasztott leveles spenótot, mondjuk 5 dekát. A spenót opcionális, én szeretem bele. Ha igényel még, adhatunk hozzá vizet, és persze ha túl nedves, liszttel állítjuk be a kívánt állagot. 

 Összedolgozzuk, és amikor már nem ragad a kezünkhöz, 4 felé vágjuk hogy el is férjünk, és elkezdjük kinyújtani. Nagyon fontos, hogy a tésztát jó vékonyra nyújtsuk. Kb. 1mm vékonyságú lesz az ideális.  A kinyújtott tészta végigsimítva selyem puhaságú, igazán csodálatos lesz. Egy minél nagyobb pogácsaszaggatóval, vagy akár pohárral kör alakúra szaggatjuk. Vagy olyanra, amilyenre szeretnénk, lehet ez négyszög is. Beleteszünk egy kiskanálnyi tölteléket (vagy amennyi majd kitölti), és ha tortellinit készítünk, akkor félkörre hajtjuk, a széleit nagyon szorosan lenyomkodjuk, és a sarkokat hátrahajtva csinos masnikat formázunk belőle. Ha raviolit, akkor egy másik lapot helyezünk a tetejére, nyilván ilyenkor több tölteléket vesz fel, és a széleket eldolgozzuk. Én leginkább a tortellinit készítem, szerintem mutatósabb, de semmi jelentősége. Ha kész az első negyed adag tésztánk, jöhet a többi.

A töltelék tulajdonképpen a kreativitásotokra van bízva, az alap sajtos, sonkás, vagy gombás töltelék kiváló, de tényleg, bármi mehet bele. Illik egy jó mártás is hozzá, hagyományosan paradicsomos, de lehet fokhagymás, tejfölös, bármi.

Én most egy őszies változatot mutatok be, ami kicsit bonyolultabb, de azért nem egy agysebészet elkészíteni. 

Vargányás-Sonkás tortellni, vörösboros szilvalekváröntettel

Hozzávalók:

-zsíros szalonna mondjuk hasaalja
-házi füstölt sonka
-vargánya
-parmezán
-tejföl
-lilahagyma
-vörösbor
-szilvalekvár (vagy bármilyen sötét színű, lehetőleg házi)

A szalonnát kockára vágjuk, zsírjára pirítjuk, és ezen megfuttatjuk a hagymát. Ha üveges a hagyma, beleöntünk 1 dl vörösbort, forralunk rajta egyet,rátesszük a vargányát, és kicsit pároljuk, Csak addig, amíg nem esik össze! A sonkát felvágjuk, de ezt nem pirítjuk. A ragunkat a feldarabolt sonkával együtt turmixgépbe tesszük, pici tejfölt teszünk hozzá, és parmezánt reszelünk bele, majd krémesre turmixoljuk. 

A főzés:

Nagyon fontos. TILOS túlfőzni. A tésztát lobogó, sós vízbe tegyük, amibe egy evőkanál olívaolajat is teszünk. Keressünk egy akkora lábost, amibe a tészta kényelmesen bele fog férni. A lobogó vízbe egyszerre tegyük bele az összeset, és amikor a tészták feljönnek a víz tetejére, kész. Azonnal ki kell venni. Ne lepődj meg, ez 2-3 perc lesz maximum. Ne főzd tovább, mert nyálkás lesz és az nagyon nem finom. Ha kész, meg kell állítanunk a főzési folyamatot, szóval hideg vízzel mossuk le, vagy dobjuk jeges fürdőbe pár mp-re. Tudom, tudom, állítólag tévhit, és az olaszok nem mossák a tésztát, hanem a főzőlevével együtt bla-bla. Igen. a száraztésztánál, ahol "al dentére" (fogkeményre) főzik, és nem baj, ha kicsit tovább fő majd a szósszal és puhul a gőztől. Ez friss tészta ;) 

 Az öntet:

Ne féljünk sós ételekhez édes ízeket használni. Ehhez az őszies ízkombinációhoz nagyon illeni fog ez a mártás. 2dl vörösbort felmelegítünk, beledobunk 1 fahéjrudat, pár szem szegfűszeget, és hozzákanalazunk 4-5 kanál sűrű szilvalekvárt. Felforraljuk, majd kis lángra vesszük, és lassú tűzön besűrítjük, azaz egy extraktot képzünk belőle. Ha nincs sok időnk, pici liszttel is sűríthetjük, de ez csak a turbó megoldás, az igazi az, ha van időnk kiforralni belőle a nedvességet. A jó állag mézesen folyik. 

Az elkészítés mindennel együtt 2-3 óra, és a nyújtásba a tényleg bele fogunk izzadni, majd a végén jöhet a " na én ezt soha többet" sóhaj. Nyugi, amikor az első falatot megkóstolod, ez az érzés elmúlik;)

Kalandra fel! Irány a konyha!